Az orvosi ellátás reformjának folyamatos elmélyülésével az ortopéd betegek diagnosztizálásában és kezelésében fokozatosan a csonttörések kezelésének fontos láncszemévé vált a rehabilitációs funkciótorna. Fontos ápolói munka a törések gyógyulásának felgyorsítása és a gyógyulás elősegítése. a végtagok működését, és jó ápoló-beteg kapcsolatot alakítsanak ki.A betegeket arra irányítja, hogy aktívan működjenek együtt az egészségügyi személyzettel a törés gyógyuló betegek korai rehabilitációs gyakorlatában, és a sebvégtagok funkcionális helyreállítása, valamint a test és a lélek egészsége egyaránt pozitív szerepet játszik.

A törések kezelésének végső célja a funkció helyreállítása.Az ortopéd betegek traumát és műtétet követően funkcionális rehabilitációs gyakorlatokat végeznek a csontok, ízületek, izmok és lágyrészek diszfunkcióinak megelőzésére, és aktív szerepet játszanak a funkcionális helyreállítás elősegítésében.Jó vagy rossz funkcionális helyreállítási és korai funkcionális helyreállítási gyakorlatok Szoros kapcsolat A korán megtervezett és szisztematikus funkcionális rehabilitációs gyakorlatok különösen fontosak a rehabilitációs időszakban.Ezért a törések kezelésének fontos része a betegek korai funkcionális rehabilitációs gyakorlatainak irányításának erősítése.

1. A redukciós, rögzítési és rehabilitációs gyakorlat a töréskezelés három alapvető folyamata.A redukció és a rögzítés a kezelés magja, a rehabilitációs gyakorlat pedig a biztosíték a törés utáni végtagok kielégítő működéséhez és gyógyító hatásához.Korrekt és aktív rehabilitációs gyakorlatok nélkül, hiába a redukció és a rögzítés ideális, a végtagok funkciói nem állíthatók vissza jól.

2. A vonatkozó adatjelentések szerint, ha az érintett végtag 3 hétnél tovább immobilizálódik, az izmok és ízületek körüli laza kötőszövet sűrű kötőszövetté válik, ami könnyen ízületi kontraktúrákhoz vezethet.Ha több mint 3-5 hétig fekszel az ágyban, az izomerő felére csökken, és az izmok megjelennek.